Michal Kuzma: A világbajnokság bronzérme hosszú távú munka és hit eredménye
Szerző: Mgr. Ing. Marek Herda
1. Michal, történelmi bronzérmes lettél az IMMAF világbajnokságon. Volt már időd felfogni, mit értél el? Milyen érzések uralkodnak benned?
Pár nap telt el, és az érzéseim vegyesek. Hatalmas megtiszteltetés, öröm és hála, de csalódottság és szomorúság is, főleg az elődöntő után, amelyet a saját szememben megnyertem. Három menetből kettőben jobb harcos voltam, de a bírók sajnos másként látták. „Minden úgy van, ahogy van.”
2. Térjünk vissza az elejére. Hogyan kerültél az MMA-hoz, ki hozott ebbe a sportágba, és mikor döntötted el, hogy egyszer a világ legjobb harcosai ellen szeretnél állni?
Nagyon jó barátom, Paľko hozott az MMA-hoz. Pár első edzés után a lakótelepi pincéjében hozzánk vitt a trencséni Laugaricio Combat Clubba, és az első edzés óta ott maradtam.
3. Amikor Grúziába utaztál, milyen elvárásokkal indultál a világbajnokságra? Hittél benne, hogy érmesen térhetsz haza?
Az elvárásom és a tervem az volt, hogy 65,8 kg-ban világbajnokként térek haza, és szép pontot teszek az amatőr pályafutásom végére. Az út során azonban megváltoztak a tervek, és az érkezésem után megtudtam, hogy 74,8 kg-ban fogok versenyezni.
4. A világbajnokságon a természetes súlycsoportodnál magasabban versenyeztél. Mennyire érezted ezt a különbséget, és mi volt a legnehezebb a nehezebb ellenfelekkel vívott küzdelmekben?
74,8 kg-ban versenyeztem, pedig az eredeti terv a 65,8 kg volt, ezért a repülés előtti súlyomat is több mint egy hónapnyi diéta és fogyás révén kellett ehhez igazítanom. A küzdelmekben érezhető volt az erő- és méretbeli különbség az ellenfeleimhez képest. De hálás vagyok ezért a tapasztalatért, mert megmutatta, hogy a világ legjobbjaival is meg tudok küzdeni és győzni, nemcsak a saját súlycsoportomban, hanem a természetes súlyom feletti kategóriákban is.
5. Az elődöntőbe vezető úton több fantasztikus teljesítményt nyújtottál, köztük egy háromszögfojtással aratott győzelmet. Melyik mérkőzés volt a legnehezebb, és melyikre fogsz a legszívesebben emlékezni?
Hosszú ideig emlékezni fogok arra a küzdelemre, amely egyben a legnehezebb is volt: az üzbegisztáni mérkőzésre, ahol a fizikai erőm legalját értem el.
6. Az angolai válogatott versenyzője elleni elődöntő rendkívül drámai volt. Hogyan éltél át ezt a küzdelmet a ketrecben? Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztél, hogy a döntő elérhető közelségbe került?
Az elődöntő nagyon megterhelő volt. Az első menetben az ellenfelem rendkívül erős volt, és lényegében csak az volt a tét, hogy túléljem a második menetet. A második menettől a küzdelem a kezemben volt. A második menetben kiboxoltam az ellenfelemet, de a menet végén, az utolsó másodpercekben kemény ütést kaptam, amitől megremegtek a térdeim. Sikerült megkapaszkodnom és a földre vinnem az ellenfelemet. A harmadik menetben az egész menetet a földön kontrolláltam. Az én szemszögemből a küzdelmet megnyertem, de a bírák másként látták, így ahogy az elején mondtam: „minden úgy van, ahogy van.”
7. Az elődöntő után mosolyogva említetted, hogy egy pillanatban nem is tudtad pontosan, kivel küzdesz. Mire emlékszel ebből a nehéz párharcból, és hogyan értékeled most, hogy az első érzelmek elültek?
Most távlatból minden pillanatra emlékszem, de közvetlenül a küzdelem után ez vadállatias volt. Az ütés, amelyet a második menet végén kaptam, nagyon megrázott, és a meccs után körülbelül fél órán át nem tudtam, merre van észak. Ekkor történt egy történet is: egy hordágyon feküdtem, és megkérdeztem az edzőmet, hogy az orosz ellenfelem talált-e el, mire az a választ kapta, hogy az angolai válogatott versenyzőjével küzdöttem… 😂🤣
8. Nagyon közel voltál a döntőhöz. Mi bántott a legjobban a küzdelem után, és sikerült már a vereség csalódottságát a bronzérem örömére cserélned?
Semmi nem bánt. Maximumot nyújtottam, ahogy tudtam, mindent beleadtam az akadályok ellenére is, és annak ellenére, hogy két súlycsoporttal feljebb versenyeztem. Csak az elődöntő pontozásos döntése miatt vagyok csalódott, ahogy már korábban is említettem.
9. Személyi edződ, Vladimír Lendvay elkísér a sportpályafutásodon. Mit jelent ez neked, és milyen szerepe volt ebben a történelmi eredményben?
Vladko Lendvay a harcosi utam legelejétől mellettem van. Emberré és harcossá formál, vezet, tanít, nevel. Példaképem, inspirációm és motivációm. A családom tagjaként tekintek rá. Nélküle nem lennék ott, ahol most vagyok.
10. A világbajnokságon a válogatott edződ, Richard Konc is elkísért. Hogyan működött az együttműködés az edzőkkel, és mi segített a legtöbbet a nehéz pillanatokban a küzdelmek között?
Igen, igen, az egész torna alatt nemcsak Vladko volt mellettem, hanem Riško Konc is, akinek ezért hatalmas KÖSZÖNÖM jár a hozzáállásáért és a profizmusáért, amelyet a bajnokság során mutatott, akár a küzdelmek alatt, akár azokon kívül. Szerintem ez a bajnokság megerősítette a kapcsolatainkat, és várom, mit hoz a jövő.
11. Mit jelentett számodra, hogy Szlovákiát képviseled a legmagasabb szintű amatőr világversenyen? Érezted a szurkolók, a családod és az otthoni emberek támogatását?
Szlovákia képviselete hatalmas megtiszteltetés, és egyben felelősség. Hálás vagyok ezért a lehetőségért.
12. Ezt a sikert egy magasabb súlycsoportban érted el. Richard Konc azt mondta, hogy ha visszatérsz a 65,8 kg-os kategóriába, ott komoly hatást fogsz elérni. Te hogy látod? Ez a kategória a következő célod?
A 65,8 kg-os kategória a természetes súlyom, ezért nagyon várom, hogy ismét ebben a súlycsoportban léphessek ki, és hiszem, hogy beteljesítem Riško szavait.
13. Mi következik a világbajnokság után? Az amatőr MMA-ban folytatod, és világbajnoki aranyért küzdesz, vagy már a profi pályafutáson is gondolkodsz?
Most pár nap pihenő következik, aztán vissza a munkába. Az edzőmmel vannak terveink, vízióink és álmaink, úgyhogy meglátjuk…
14. Mit kellett feláldoznod ahhoz, hogy idáig juss? Voltak olyan pillanatok a pályafutásod során, amikor kételkedtél abban, hogy megéri-e a sok munka?
Nem úgy látom, hogy bármit feláldoztam volna. Azt csinálom, amit szeretek és ami élvezetet nyújt, és hálás vagyok, hogy ezt tehetem. Persze voltak nehéz pillanataim és időszakaim is, de remek csapat és család vesz körül, akik mindig támogatnak és velem vannak, ezért ez az eredmény mindannyiunk érdeme.
15. Ma történelmi érmes vagy és példakép a fiatal harcosok számára. Mit üzennél azoknak a fiúknak és lányoknak, akik most kezdik az MMA-t és hasonló sikerről álmodnak?
Soha ne add fel…
16. És végül: kinek szeretnéd ezt a történelmi érmet ajánlani, és kinek szeretnél köszönetet mondani?
Hatalmas köszönet illeti a LCC FAMILY csapatomat, a családomat és az Istent. Ez az érem mindannyiunké… KÖSZÖNÖM…
